4. KATONAI EMLÉKSZOBA
Az egyik közösségi hálón 2015 szeptemberében indítottam el a Volt Szekszárdon egy laktanya című lapot, amelyen hamarosan az ott szolgált hivatásos- és sorkatonák fényképeinek tucatjai jelentek meg. Ezzel tulajdonképpen kezdetét vette egy sajátos archiválási folyamat, amely alkalmasnak tűnt régi katonaemlékek felelevenítésére.
Ezt a tendenciát tovább erősítette a 2016-os I. Vegyi Sugár Felderítő Találkozó, majd az azt követő műhelymunka.
Ebbe a folyamatba illik bele, amikor kutatni kezdtük a szekszárdi laktanyában 27 éven át szolgált 9. önálló vegyivédelmi zászlóalj nyomait, keresve az 1991-ben jogutód nélkül megszüntetett alakulat esetleg még fellelhető emlékeit, hiszen Szekszárdon már semmi nyomát nem lehetett megtalálni az 1960 és 1987 között ott szolgált vegyivédelmi alakulatoknak.
A SZEGZÁRD Veterán Vegyészek Baráti Társasága megalakulását követően levélben kértem a HM Társadalmi Kapcsolatok Főosztálya, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakmai támogatását.
Mindkét helyről pozitív visszajelzést kaptunk, és így jutottunk el 2017 őszére a Székesfehérváron diszlokáló 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóaljhoz, amely jogilag nem jogutódja a volt szekszárdi alakulatnak, ám néhány átfedés felfedezhető volt nála részben a személyi állomány vonatkozásában, részben a szellemiségben és nem utolsósorban tárgyi emlékek vonatkozásában.
Bár a zászlóalj emlékszobája alapvetően a volt 93. önálló vegyivédelmi ezred csapatmúzeumára épült, találtunk benne olyan eszközöket, amelyekről azt gyanítottuk, hogy Szekszárdról származnak. Így megerősödött azt a feltételezésünk, hogy jó nyomon járunk.
Szerencsére segítő partnerre találtunk a zászlóalj parancsnokában Miklovich János ezredesben, aki hozzájárult ahhoz, hogy 2018 januárjában néhány volt szekszárdi tiszttársammal (Börcsök Rudolf, Vékony Ernő, Nagy Gábor, Solymossy Zoltán), megkutassuk a zászlóaljnál tárolt hasznosítatlan eszközöket.
Így bukkantunk rá több mint 100 olyan relikviára, amely – a visszaemlékezések és korabeli fotók alapján – kétségkívül az egykori 9. önálló vegyivédelmi zászlóalj csapatmúzeumából származik.
A Társaság egyik fő célkitűzése már alapításakor az volt, hogy ezen eszközöket felkutatva, visszajuttassa azokat eredeti helyőrségébe és megteremtse az újbóli kiállításuk lehetőségét.
A megfelelő lajstromozást követően az alakulat parancsnoka hozzájárult ahhoz, hogy a nyilvántartásokban nem szereplő, a rendszerből több tíz éve kivont, vagy abban soha nem volt eszközöket, kordokumentumokat átadja a SZEGZÁRD Veterán Vegyészek Baráti Társasága részére.
Szekszárdi kiállítási lehetőségként már korábban számításba vettük a magántulajdonban lévő Baka Múzeumot, a Wosinszky Mór Megyei Múzeumot, valamint a honvéd-kadétképzést is folytató Szekszárdi Szakképzési Centrumot.
Tárgyalásaink során kiderült, hogy a Baka Múzeum tárolótér hiányában nem tudja fogadni a relikviáknak csak töredékét, a megyei Múzeum raktári készletbe azzal vette volna át az eszközöket, hogy meghatározatlan időben időszaki kiállításon bemutathatjuk emlékeinket.
Végül az oktatási intézmény mellett tettük le a voksot részben azért, mert a SZSZC vezetése hajlandóságot mutatott a befogadásra, részben pedig azért, mert úgy láttuk egy ilyen létesítmény jelenléte jól integrálható a honvéd-kadétképzés tematikájába.
Többfordulós megbeszélést követően megkötöttük a szekszárdi SZSZC Ady Endre Szakképző Iskolája és Kollégiuma létesítményében létrehozandó Katonai Emlékszobáról szóló háromoldalú Megállapodást.
Ez megteremtette a lehetőségét annak, hogy a leválogatott és Székesfehérvárott lévő ládázott eszközöket a 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj 2018 májusában Szekszárdra szállítsa, ahol azokat jegyzőkönyvileg átadta (itt>>>, itt>>> és itt>>>) a SZEGZÁRD Veterán Vegyészek Baráti Társasága rendelkezésére.
Időközben – a projektet támogatandó és a kiállítási szortimentet bővítendő – a GAMMA Zrt vezérigazgatója és az MH GAVIK parancsnoka is ajándékozott eszközöket a Társaságunk részére.(>>>, >>>)
A katalogizálást követően, a relikviákat a Megállapodásnak megfelelően, megőrzési és kiállítási céllal átadtuk a SZSZC Ady Endre Szakképző Iskolája és Kollégiuma felelős vezetőjének.(>>>, >>>, >>>, >>>, >>>, >>>)
Az elkövetkező hónapok során összeállítottuk a kiállító tér berendezéséhez szükséges bútorzatigényt, illetve a tagjaink által erre a célra biztosított felajánlásokból vásároltunk két álló vitrint.
A folyamatot megszakította az oktatási intézmény egyik épületének jelentős állagromlása, amely kihatott az iskola többi helyiségének használatára is. A helyzetet tovább bonyolította a SZSZC Vendéglátó Szakképző Iskolájának kényszerű költöztetése, amely ugyancsak hatással van az Ady Iskola működésére is.
Az eszközök jelenleg is ládázott állapotban az iskola egyik tantermében vannak elhelyezve.
Ismereteink szerint a Katonai Emlékszoba projekt – amely bírja a SZSZC kancellár és az új főigazgató támogatását is – az iskolák felújítását követően folytatódhat, így több idő áll rendelkezésre a szakmai műhelymunka megszervezésére és elvégzésére, a kiállítási bútorzat összegyűjtésére, beszerzésére.