A kezdetek óta gondolkodom azon, hogyan lehetne megmenteni és újra felidézhetővé tenni azokat az 1960-as, 1970-es évekből származó  történeteket, amelyek szinte minden egyes találkozó alkalmával előkerülnek és amelyeket megunhatatlanul, időről időre nagy tetszéssel hallgatunk.

Ennyi idő távlatából csak azt a megoldást vélem elérhetőnek, hogy ki-ki – akár az unokájának, dédunokájának – megpróbálja élményeit újra felidézni, és írásos-, vagy képi, esetleg hang formában rögzíteni, hogy mind a közösségünk, mind az érdeklődők újra találkozhassanak azokkal.